Kivetítések és meglátások kiállítás, Eger, 2011.
„Engedjék meg, hogy irodalmárként, a képzőművészetet csak műkedvelőként figyelő emberként a szavak értelmezésével kezdjem megnyitómat. Azon szavak értelmezésével, melyeket Zsófia kiállítás címéül választott, a meglátáséval és a kivetítésével. A látás, meglátás hétköznapi jelenség. Meglátjuk a világ jelenségeit, észleljük őket, aztán vagy elfelejtjük, elmegyünk mellettük, vagy megpróbáljuk a meglátásból eredő tapasztalatainkat magunkévá tenni, ahogyan Posta Zsófi is teszi festményein, a művészet segítségével. A tapasztalat így belülre kerül, hozzáadódik valami, ami csak a szubjektumból fakadhat, s ami annyira egyedivé teheti mind a műalkotást, mind az értelmezést, magát a kivetítést. S talán nem is az értelmezés a legmegfelelőbb szó, nem értelmezni kell a képeket, inkább befogadni, s nekünk, nézőknek is sajáttá tenni az immár átesztétizált tapasztalatot, s az értelmezésről s az értelem kereséséről az érzésre, az érzelem megtalálására helyezni a hangsúlyt. E hangsúlyeltolódás említése nem véletlen Zsófi művei kapcsán, hiszen tematikájában is markánsan a női oldal, az empíria felé terelget bennünket, így egy jobb agyféltekés, női típusú befogadást kínálva, szemben a férfitípusú, racionális, értelemkereső és mindig értelmező befogadással. Az egyik persze nem radírozza ki a másikat, inkább csak a súlypont tevődik át – mindannyiunk nagy örömére és megelégedésére.
Talán éppen ennek a megközelítésmódnak köszönhető, hogy Zsófi alkotásai egyszerre képesek hatni különböző érzékeinkre, s a vizuális befogadás egyszersmind esztétikai élvezetté és erkölcsi tapasztalattá tud oldódni. Érzékenyen közelíti meg a nőábrázolás kérdését, nyitott mind a kritikára, mind a finom elvonulásra, ugyanakkor mély empátia árad a közelmúlt katasztrófáit, a vörösiszap-katasztrófát és a japán földrengést megjelenítő műveiből. Megkapó, ahogyan formái üzenetté válnak, egyedi megoldásai, szimbólumalkotásai kimagaslóak (gondoljunk csak a Nő c. alkotás metamorfózisára, vagy a több képen is felbukkanó el- és lefolyó festékcsíkokra, melyek soha nem jelentés nélküli eszközök). Mindemellett igen fontos és kívánatos, hogy női képzőművészként reflektáljon a nők helyzetére, sokszor kiszolgáltatott voltára, felhívja figyelmünket arra, hogy a női szerep nem csak a nyugat-európai feminizmus felől közelíthető meg.
Kérem, nézzék meg, értelmezzék és érezzék Zsófi alkotásait, s kívánom, hogy mindenkinek sikerüljön sajáttá tenni e képekből azt, ami őt éppen megszólítja.”
Dr. Kusper Judit PhD,
a Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet igazgatója, főiskolai docens
Eger, 2011. május 2.
